Az egész hét takarítással és pakolással telt. Meg bazározással: ki hitte volna, hogy Isztambulban, ahol nincs se karácsony, se Mikulás, ekkora terítéke van a christmas dekorációknak? Vettünk konnektorlámpákat másfél líráért, szivecskés és csillagos világító füzéreket, bár a lakásunk már ezelőtt is úgy nézett ki mint egy adventi naptár: karácsonyfás tálca, hóemberes bögre, mindenhol szánkós angyalkák és gömbdíszek: így, hogy nincs mihez kötni, ezek a kedves dolgok nemcsak szezonálisan vannak körülöttünk - ITT AZ EGÉSZ ÉV KARÁCSONY!
Szóval a Mikulás közeledtével (tudtátok, hogy Szent Miklós Antalyából származik, ugye? A törökök nem tudták) meghívtuk pár barátunkat, páran elmaradtak, páran váratlanul jöttek, akárhogy is, igen jó társaság gyűlt össze. Sok új és mégújabb barát! Főztem 3 fazék babgulyást meg pörköltet (elfogyott gyorsan, de most egy jó ideig elég is volt belőle - inkább padlizsánozunk, mert elég drága a hús, na meg ilyen finom zöldségek és sajtok mellett kinek is kell az?) Az este mérlege egy törött karosszék és rengeteg szanaszét heverő mandarinhéj - pedig a buli nem is amolyan vad-tombolós, inkább olyan dícsérjük-Julcsi-kezeit (török kifejezés ha ízlik az étel) és olyan beszélgessünk-a-művészetről-és-minden-másról-ami-nem-tartozik-ránk hangulatban folyt.
Hová tűntél?
VálaszTörlés