(Persze ez csak illúzió, ha magad vagy, sokkal erősebbek a megoldatlanul maradt ügyek, amiket a mindennapi teendők miatt halogatni lehetett.)
Az eddigiekben már félig benne van, hogy miért pont Törökország: egy idegen világ, ahol kipróbálhatom, megmérhetem magam, teljesen más, mint amit eddig láttam. (Majdnem mint a Quimby dal: "voltam Keleten, jártam Nyugaton" ...én is, csak fordítva)
(Az idézet Kós Károlytól való.)"Bizánc Constantinoploisa is, az Ozmánok Sztambulja is ismeretlen világok. Nevüket ha halljuk, pontos fogalom agyunkban nem támad, csak érdekes, idegenszerű képek rajzanak szemeink elé; gondolatokat nem ébreszt lelkünkben, csak hangulatokat. Idegen világok ezek, melyeknek formája nincsen; könyvek, melyeknek betűit olvasni nem tudjuk"
Talán valamennyire abba is betekintést nyerek, hogy egy ennyire különböző kultúrkörű, történelmű országban hogyan oldja meg egy ember az életét, hogyan építi fel saját világát.
Ennyit bevezetőnek. Lassan elkezdem tudósítói munkámat is, legközelebb írok arról, hogy hogyan szaladtam le a térképről, a ma zajló népszavazásról, a büyükadai kirándulásról és az ottani német diaszpóráról, valamint Kücsükről, Esti Kornél török barátnőjéről és megosztom a legfontosabb török szavakat is (pl. rózsalekvár).
Azt még hozzátenném, hogy nem Török Ferenc Isztambul filmjének vagyok a főszereplője (nem egy kisiklott élet elől menekülök), csupán vonz az a kaland, amit a felfedezés ad, és az a kaland, aminek során az itt tapasztaltakat hasznosítani tudom a későbbi életemben.
VálaszTörlésEmellett az Erasmus sem csak ürügy a lógásra, hanem valódi kihívás. Elég sokat olvastam-hallottam a mai alkalmazott művészetek gyökereiről, azaz a tradicionális török művészeti ágakról, amiknek saját kara is van az MSGSÜ-n. De erről majd a maga helyén, ha elkezdődik a suli.