"szia fasiszta"
"magyar vírus"
- egyik este ilyenek jelentek meg az egyik digitális barátomtól, akivel a való életben össze-vissza egyszer beszéltem (főleg papír- és könyvesboltokról, egy pécsi galériáról és édességekről...) szóval egészen mindennapi dolgokról. Azóta elég sok idő eltelt, már majdnem el is felejtettem, egészen a fenti kiírásokig. Ez a kedves ismerős nélkülem jutott arra a következtetésre, hogy én fasiszta vagyok. Amikor megkérdeztem, mégis mi lelte, vajon mit vétettem ellene: azt a választ kaptam, hogy neki nincs beszélnivalója velem, mert burzsoá vagyok meg ms. advertisement (akármit is jelentsen ez). Arra a felvetésemre, hogy ez félreértés lehet, és mi lenne, ha tisztáznánk, már nem is válaszolt.
Önvizsgálatba nem kezdtem, mert tudom, hogy nem igaz, de elolvastam a blogon minden mondatomat újra, hiába: nem találtam semmit, ami félreérthető. Aki tudja, mi lehet a bejegyzéseimben rasszista, az szóljon, hátha csak nekem nem tűnik fel valami! (A titok nyitja valószínűleg az, hogy google fordítóval olvassa a blogomat, ami egy-egy mondatnál még hasznos lehet, de mint mind tudjuk, elég tökéletlen.)
Tudom, valószínűleg felesleges vele foglalkoznom, de minél jobban próbáltam nem gondolni rá, annál inkább zavart, mert egyszerűen nem értem! És azért az ilyen apróságok eléggé lehúzzák a napodat meg az energiáidat: enélkül is épp elég nehéz eligazodni ebben az új világban amibe belecsöppentem. Van elég bajom a vízzel, a közlekedéssel, a boltokkal, mentalitással, ügyintézéssel..., szóval megvan az újdonság és másság amit akartam. De az, hogy ezt az ember hogyan éli ezt meg, az azért függ a környezettől is: kaland, ha mindkét fél megfelelő türelemmel és nyitottsággal van egymás iránt, lidércnyomás ha nem. Hozzáteszem, hogy ezt sem a törökök ellen írom, ez csak egy idétlen félreértésnek vagy egy különösen paranoid embernek köszönhető rossz élmény.
Két megjegyzés:
Azt hiszem, még egyszer nem mennék el valahova úgy, hogy nem beszélem a nyelvet.
Vesszen a Google Translate, éljenek a szótárak!
A következőkben jöjjenek a "kis színesek":
Az iskola utóbbi másfél-két hetét a litográfia stúdióban töltöttem, nem csak a plakátok miatt, hanem mert az a legjobb hely! Az első kövemről készült nyomatok mindenki szerint egész jól sikerültek, a technológia nagyon tetszik. Szeretnék csinálni egy eszközpróbát, hogy lássam mi milyen hatással használható a kövön.
Pénteken munkaszüneti nap volt, nemzeti ünnep. Még a Google keresője is Atatürknek öltözött, volt tüzijáték és még a szokottnál is több zászló, de estére még a legkisebb cipőbolt is kinyitott, az élelmiszerboltok pedig be sem zártak. Magyarországon ilyen ünnepeken megáll az élet, itt pedig mintha még gyorsabban folyna.
A köztársaság születésnapja után megünnepeltük Zita születésnapját is. Nagyon jó este volt, csak annyit mondok: pörkölt és nokedli!!!
Voltam a festmény és könyvvásáron a Tüyapban - főleg a könyvrészen hatalmas tömeg volt, sok fiatal és gyerek. Sok ötletes stand, és rengeteg gyönyörű könyv. Sajnos egy magyar kiadvánnyal sem találkoztam (egy Bartók & zeneelmélet témájú könyvet leszámítva), pedig elég sok ország képviseltette magát. Tetszett a kis herceg pop-up változata, meg még három másik - a három másik itt van az asztalomon :)
Ma este megérkezett a Sketchbook project-es füzetem. A nevezési határidőt amúgy meghosszabbították: november 15-ig lehet még jelentkezni itt. Az én témám Mystery maps, micsoda meglepetés (és milyen szép alliteráció).
A sok szín közül a végére maradt a fekete:
Délelőtt egy öngyilkos merénylő felrobbantotta magát a Taksim téren. 32-en sérültek meg. Sok előnye van a nagyvárosoknak, de az, hogy ilyenek történnek, meg az, hogy sosem látni a csillagokat, nem ezekhez tartozik. Azért nem véletlen, hogy olyan helyen történt, ahonnan nem látni a Boszporuszt!
Julcsikám, örülök, hogy úgy döntöttél megosztod ezt az "élményed" is a nagyvilággal és írnak mások is rajtam kívül neked!
VálaszTörlésElőször azt akartam írni, hogy sajnálom, ami veled történt, de nem csak a szép dolgok gazdagítják az ember lelkét.
Nem vagy fasiszta, rasszista, bár ezt a burzsoá dolgot a magam részéről nem bánnám :D
(Már ha ugyanazt értjük alatta, mint kényszerű politikai gazdaságtan tanulmányaimból emlékszem rá.)
Kislányom, ha arra gondolok, hogy minket még az apró csipkelődő megjegyzéseinkért is "megszidtál", ami a törököket illeti - sajnálom azt a fiatalembert!
Ölellek, fel a fejjel!
Anya
If the canon powershot device (which has taken the last photo) is yours, then you should set it's date, that doesn't look like 1980s' Istanbul :)
VálaszTörlésBTW, I am trying to get in touch with you. (we met on the boat to kadıköy, ~a month ago) Maybe you can help :) J.
of course it's not 80's, but everyone knows that - you should look at the photo, not at the datasheet:)
VálaszTörlésBTW you can contact me via facebook.
Anyikám, köszönöm szépen!!!
VálaszTörlésHello,
VálaszTörléshébe hóba nézem a blogot, tetszik az ország és a kultúra, kérlek tegyél fel több képet.
Az első posztodhoz visszacsatolva sikerült megtalálni azt amiért kimentél?
Megnyugodott a lelked?
Drága Julcsi, egyetértek veled, hogy fenntartásaid vannak "a virtuális világ blog-facebook-Google Translate szentháromságával szemben"... olyannyira, hogy pl. a facebookot a mai napig én magam nem is "használom", pedig látom, hogy már szinte kikerülhetetlen. Még ellenállok. Túlságosan kiszolgáltatódik az ember, és látod, olyan dolgokat ragasztanak rád (mintha a hátad mögött, de mégsem úgy), ami ellen nem tudsz nemhogy tiltakozni, de még megbeszélni sem. Bár, aki ilyen sommásan és visszavonhatatlan szigorúsággal ítélkezik, és elzárkózik a nyílt, a tekintetet is felvállaló párbeszéd elől, azzal nem tudsz, nem tudunk mit kezdeni. Mint ahogyan azzal sem, amit a hátunk mögött mondanak, esetleg terjesztenek rólunk. Te tudod ki vagy, és azok is tudják, akik ismernek és szeretnek téged azért és olyannak, amilyen vagy. Tudom, nem könnyű, én magam is voltam néhányszor ilyen helyzetben, de ezt el kell hessegetni magunktól, nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, ami a dolgod/dolgunk. És annyi öröm és szépség és tanulság van...
VálaszTörlésJó szerencsét: nf
Kedves Julcsi!
VálaszTörlésÍrtam az előbb egy hosszút, de elszállt!
Most csak annyit- örülök, hogy rátaláltam írásaidra.
Szeretett városomban élsz és kicsit irigykedem!
Nagyon remek leányzó vagy, hogy így elindultál a világba!
Kitartást, derűt is sikereket kívánva leszek blogod szorgalmas követője!
Szia Julcsi!
VálaszTörlésIstvánon keresztül találtam rá a blogodra és ezt a pár bejegyzést már végig is futottam. Tetszik, hogy ilyen kiállításokat és vásárokat látogatsz, mert gondolom a helyi lakosságból sem érdekel ám ez mindenkit.
A digitális barát milyen nemzetiségű volt? Mert ez nem derült ki a bejegyzésedből. Nem kell ezt túlértékelni, mert az ilyen kötelékek hamarabb szakadnak, mint az "igazi" barátságok.
Hogy tudod magad kint megértetni? Ennyire jól megy az angol és a török?
Ákos
@ Névtelen: Nagyon jó... de ezeket a kérdéseket majd februárban tedd fel, ha hazaértem!
VálaszTörlésTöbb fotóért és utazással kapcsolatos információért mindenképp nézd meg ezt az oldalt: http://isztambul.info/blog/ nekem nagyon sokat segített.
@ nf: "És annyi öröm és szépség és tanulság van..." Ámen. :)
Tegyük hozzá, hogy arra azért jó a facebook, hogy lássam ha Jancsó Áronnak vagy Gergőéknek új munkái vannak, meg hogy szerdán megint "EZKI?" lesz az AMIban, és remélem majd látok fotókat is - néha úgy hiányzik Sopron!
@ Márta, köszönöm.
@ Ákos: az illető nemzetiségéről: török, de nem hiszem, hogy ez számít.
megértetni magam: török-tanulás folyamatban, az angol jól megy, az is gyakori, hogy németül jól tudnak... de ha valamit szeretnék, általában több hasznát veszem a magyar nyelvnek, a legkülönbözőbb szavak hangzanak a két nyelvben ugyanúgy! Nagyon érdekes! Az iskolában egyszerűbb, a vizuális kultúra nyelve nemzetközi. Vannak persze kivételek, de ezekről majd máskor.
Ó és a gesztusnyelv! Annyira más. Teljesen más számít illetlennek, mint otthon, és van néhány dolog, amit nem is tudtam értelmezni – azok is ezt használják, akik egyébként tökéletesen beszélnek angolul.
a kiállításokról: igen, a helyi lakosságból sem érdekel ez mindenkit - mint ahogy azt sem tudják sokan, mennyire hihetetlen helyen élnek... Nyugatról, Európáról álmodoznak (ahogy, tegyük hozzá, mi magyarok is tesszük sokszor) Isztambul nekik csak a hely, ahol az életük történik velük. Ki hinné, hogy a tenger, ami olyan csodálatos és vonzó nekünk, a mindennapokban bosszantó akadály lehet (például mikor munkába igyekeznél, de épp nincs hajóközlekedés). Nekem sokkal egyszerűbb, messziről jövök, friss szemmel, nincsenek preferenciáim vagy előítéleteim egyik vagy másik (mondjuk) galériával szemben. Otthon persze nekem is megvannak a kedvenceim, és én sem tudom a táj szépségeit figyelni, ha teszem azt másfél órát késik a soproni vonat.
De gondolom, ezért utazunk. Aztán egyszer talán megtanulunk vágyakozni az után is, ami a miénk (~Simone Weil).